Vita Mahjong tippek és stratégia

Az a tábla, amely negyven leragadt kővel ér véget, rossz osztásnak tűnik. Szinte sosem az. A klasszikus teknőc-elrendezés tízmillió partijának elemzése kimutatta, hogy csak nagyjából három százalékuk megoldhatatlan — még annak sem, aki minden kő alá benézhetne. A többi nyerhető volt a kiosztás pillanatában, a vereség tehát szinte mindig egy lépés és nem a balszerencse.

Ettől még nem lesz könnyű a játék. Eldönteni, hogy egy tábla még megoldható-e, NP-teljes még a halmok alá látva is, és ezt senki nem számolja ki játék közben. Ami helyette működik, az néhány szokás, amely sokkal gyakrabban van igaza, mint amilyen gyakran téved.

Hét szokás viszi a különbség java részét az elakadás és a befejezés között. Mindegyiknek külön szakasz jut alább.

1. Keresse meg egy rajzolat mind a négy példányát, mielőtt bármelyiket elvenné.
2. Sose költse el egy rajzolat mindkét szabad példányát, ha a másik kettő egymáson áll.
3. Részesítse előnyben azt a párt, amely felszabadít valamit, azzal szemben, amely csak rövidít.
4. Az alap hosszú sorait a végükről egye, már a megnyitástól kezdve.
5. Kezelje a virágokat és az évszakokat közönséges kövekként, mert azok.
6. Olvasson végig még egyszer minden szabad követ, mielőtt keverést költene el.
7. Az utolsó húsz követ visszafelé tervezze, a kötelező pároktól kiindulva.

Az oldal közepén lévő tábla játszható, ha inkább kipróbálná őket, mint olvasna róluk.

Amikor egy rajzolatból három vagy négy példány látszik, nézze meg, hol van mindegyik, mielőtt bármelyiket elvenné. Két együtt elvett példány csak akkor biztonságos, ha a maradék kettő továbbra is elérheti egymást — ez helyzet kérdése, nem azé, mennyire csábító a pár.

Egy elrendezés gyakrabban öl meg táblákat minden másnál. Néha ugyanannak a rajzolatnak két példányát közvetlenül egymásra osztják, és ez a kettő sosem tudja egymást leszedni: az alsó pontosan addig zárolt, amíg a felső ott van, a felső pedig társ nélkül nem mehet el.

A helyes lépés az, hogy az egyik szabad példányt a halom tetején lévő kőre költi, ami felfedi annak ikrét, majd a másik szabad példányt erre az ikerre. Ha a két szabad példányt egymással állítja párba, a tábla már elveszett, akárhány lépést tesz még utána.

Az általános szabály egy kérdés, amelyet minden lépésnél érdemes feltenni: e pár után mivel fog párba állni a másik két példány? A legbiztonságosabbak azok a párok, amelyek maradék példányai külön halmokban vannak eltemetve, mert azok egymástól függetlenül bukkannak elő.

Minden elvétel kétféle dolog egyikét teszi. Vagy új köveket tesz elérhetővé, vagy pusztán csökkenti a darabszámot. Miközben lépi őket, a kettő egyformán néz ki, és csak az első jelent haladást.

Egy kő akkor válik elérhetővé, ha semmi nem fedi és az egyik hosszú oldala szabad. Az a pár tehát, amely két követ emel le egy halom tetejéről, átadja Önnek azt, ami alatta volt, míg a két magányos kőből álló pár semmit nem ad át. Ugyanaz a két kő tűnik el, teljesen más tábla marad.

Amikor két pár is elérhető, és csak az egyik szabadít fel valamit, azt vegye el, amelyik felszabadít. A felfedő elvételek valamivel többet érnek az oldalirányban feloldóknál, mert a fedett kő a rajzolatát is elrejti azon túl, hogy a helyén tartja.

A klasszikus elrendezés alsó rétege a 144 kőből 87-et hordoz, jórészt hosszú vízszintes sorokban. Az ilyen sor közepén álló kőnek mindkét hosszú oldalán szomszédja van, ezért zárolt marad, akármennyi üres tér van felette. Az egyetlen bejárat a két vég valamelyike.

Ettől lesznek a hosszú sorok a tábla leglassabb részei: egy tizenkét köves sor közepéhez öt elvétel kell az egyik végről, mire a hatodik kő egyáltalán szabályossá válik. Az a sor, amelyet a végjátékig figyelmen kívül hagy, rendszerint az a sor, amely véget vet a menetnek.

Csipegesse tehát őket a parti egésze alatt, és mindkét véget dolgozza, ahelyett hogy kitartóan csak az egyikről enne. A két oldalról megnyitott sor minden szakaszban két élő követ ad egy helyett.

A játékhoz adott stratégiai tanácsok többsége azt mondja, tartogassa a virágokat és az évszakokat, mert rugalmasak. A számtan ezt nem támasztja alá. A négy virág mind illik egymáshoz, ami pontosan az, amit a bambusz ötös négy példánya már amúgy is tud. Egy virágnak három lehetséges társa van; ez a tábla minden más kövére is igaz.

Két hibát valóban okoznak, és mindkettő a képekből ered, nem a szabályokból. Az első az, hogy elköltik őket, amint felbukkannak, abban az érzésben, hogy ingyen vannak. Két virág elvétele ugyanúgy leragasztja a másik kettőt, ahogy két sárkány elvétele tenné.

A második az, hogy nem veszik észre őket. Két egyforma sárkány fél táblán át is szembeötlik, míg egy nyolc kővel odébb lévő szilva és orchidea egyáltalán nem néz ki párnak. Keresse őket tudatosan ahelyett, hogy gyűjtögetné: amikor a tábla látszólag kifogyott a lépésekből, rendszerint ott van az elnézett pár.

Három gyakorlat többet ér még egy oldalnyi olvasásnál. Válasszon egy rajzolatot, amelyből három példány látszik, és keresse meg a negyediket, mielőtt hozzáérne. Lépjen egy párt, amely felfed egy követ, és egyet, amely nem, majd figyelje néhány lépéssel később, mennyire másképp olvasható a tábla. És amikor legközelebb azt hiszi, nincs mit elvenni, számolja meg a virágokat, mielőtt elfogadná.

A játék legtöbb változata újrakeveri a maradék köveket, amint sehol nem marad szabadon álló pár. Pontosan abban a pillanatban érdemes elvenni, és szinte sosem korábban, mert a szabályos lépés nélküli tábla semmit nem ér, a keverés tehát semmi olyat nem kerül, amije még megvolt.

Mielőtt elvenné, olvasson végig egyszer minden szabad követ. Az elnézett párok gyakoriak a zsúfolt táblákon, és egy észre nem vett pár olcsóbb a keverésnél, amely véletlenszerűen rendezi át a maradékot, és rosszabb elrendezést is adhat annál, ami volt.

Amit a keverés nem tud, az a zsákutcát okozó hiba visszacsinálása. Ha húsz lépéssel ezelőtt egy rajzolat két példánya leragadt, a kövek elmozdulnak, de ugyanannyinak kell továbbra is párban lejönnie. Kezelje mentőövként, sose a terv részeként.

Nagyjából húsz kő alatt a tábla elég kicsi ahhoz, hogy teljesen végigtervezze, és ez az a pillanat, amikor abba kell hagyni a lépésről lépésre játszást. Minden még jelen lévő rajzolatból két vagy négy példány maradt, mindegyik párnak meg kell történnie, és a sorrend az egyetlen, amit Ön irányít.

Dolgozzon tehát visszafelé. Keresse meg minden olyan rajzolatot, amelyből két példány maradt, és győződjön meg róla, hogy mindkettő szabad lehet egyszerre. Ha az egyik közvetlenül a másikon áll, a tábla már elveszett. Ha az egyik olyan kő alatt van eltemetve, amely még elvehető, az az elvétel nem választható — ütemezze be ahelyett, hogy reménykedne benne.

A szokásos kései hiba az, hogy elköltenek egy párt, amely valami máshoz volt kulcs. Rendszerint van egy kő, amelynek elvétele az egyetlen út további kettőhöz-háromhoz, és ezt korán, egy gyors párért elvenni az, ami elérhetetlenné teszi az utolsó hatot.